hét. aug 19th, 2019

Félhet a dobostorta a francia sütiktől?

Még februárban Herczeg Zoltán gasztroszakértő, a Dining Guide tesztjeinek vezetője nagyon erős kritikát fogalmazott meg a magyar cukrászdákkal kapcsolatban. Konkrétan azt nyilatkozta, hogy a rendszerváltás óta nem javult, hanem egyenesen romlott a színvonal. Elismerte, hogy nyíltak innovatív helyek, de szerinte messze vagyunk a nívós és komoly cukrászda fogalmától. Lehet, hogy Herczeg túl magasra rakta azt a francia lécet, de abban azért igaza volt, hogy Magyarországon még mindig a margarinos, száraz piskótás irány kerekedik felül a minőségi alapanyagokon, főleg, ha a klasszikusokról van szó. De a helyzet azért nem olyan rémisztő, sorra nyílnak a kreatív sütizők, és az emberek a desszertekre is egyre nyitottabbak, sőt bőkezűbbek, ha megéri fizetniük. A Dining Guide pedig a nyers véleménye mellett azért listába szedte a legjobbakat, élen a francia vonalat képviselő váci Mihályi Patisserie-vel. Felkerestük a budapesti nyerteseket, leültünk az egyik  leginnovatívabb, szintén toplistás csapattal. Elbeszélgettünk a magyar sütik helyzetéről, és arról hogy a Desszert Neked hogyan jutott el pár év alatt alatt ilyen magasra, hogyan lett hirtelen az ország egyetlen pop-up cukrászdája.

A Paulay Ede utcai üzlet a Mihályi László-féle iskolát viszi, azaz a francia elegancia jön szembe a réteges, mousse-os desszerteknél. Ahogy az egyik tulajdonos, Borszéki-Ékes Bea fogalmazott:

Pont ugyanolyan fontos egy torta esztétikuma, mint a beltartalma. Nincs kompromisszum.

Annak idején hárman vágtak neki a műhelynek: Borszéki-Ékes Bea fejéből pattant ki az ötlet. Az volt a kérdése, hogy a gyerekei születése után jó pár évvel visszamegy a multik világába – amit egy végeláthatatlan teperésnek érzett –, vagy az igazi szenvedélyét, a sütést választja. Végül 2012 januárjában alapította meg a Desszert Nekedet, de ekkor még nem volt tervben a cuki. Egyszerűen nem talált megfelelő minőségű szülinapi tortákat a családjának, úgyhogy elkezdte képezni magát, elvégezte a cukrásziskolát, és a Centrál Kávéházba jelentkezett gyakorlatra. Itt ismerkedett össze a Mihályi-tanítvány Korponai Péterrel, akit később bevett a vállalkozásba. Nem ugrottak rögtön a mély vízbe, csak megrendeléseket, rendezvényeket, esküvőket és kurzusokat vállaltak, de 2014 novemberére megértek egy belvárosi cukrászdára. aminek már hárman, Borszéki-Ékes Bea volt kollégájával, Pálfi Zsuzsannával kiegészülve vágtak neki. Nincs őrülten nagy választék, pont annyit vállalnak, amennyinél még tudják tartani az állandó, magas színvonalat.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Mi nem úgy működünk, hogy harminc évre konzerváljuk a kínálatot.

– foglalták össze a szellemiséget.

Itt még a törzsvendégek is igénylik, hogy folyamatosan legyen valami új, a Desszert Neked nem a biztosra megy. Ezt a minőséget pedig azután is tudják tartani, hogy decemberben elváltak a cukrászda és Korponai Péter útjai. A két tulajdonos azt mondta, hogy teljes egyetértésben köszöntek el, mindhárman érezték, hogy a cukrász megrekedt a feladataiban, nem találta az új kihívásokat a műhelyben. Lerakta a szakmai alapokat, a cukrászok eltanulták tőle a precizitást, de nem tudott a csapat fejlődni és kibontakozni. Korponai távozása viszont egy pillanatig sem törte össze őket, sőt! Borszéki-Ékes Beáék előtt kinyílt egy új világ, mindenki érzi, hogy a változás milyen frissességet hozott, ráadásul egyre több olyan oktatót tudnak meghívni a kurzusokra, akit korábban nem.

A sütiknél az állandóság a kulcs, és ezt vendégcukrászokkal tartják meg: a Desszert Nekedből tulajdonképpen egy pop-up üzlet lett, évente három-négy menő cukrász mutatkozik majd be a kollekciójával, ezzel is sztárolva a szakma arcait. Már fel lehet készülni Szabó Zsuzsannára az Aria hotelből és Lovász Zsoltra a Michelin-csillagos Borkonyhából. Kivételesen nem tudhatjuk meg az első, a hétvégén debütált cukrász kilétét, de annyit azért elárulhatunk, hogy egy luxusszálloda konyháján dolgozik, és tavaszi-nyári ízeket rakott az asztalra. Még a bemutató előtt kóstolhattuk meg az Exotic nevű sütit (annyira a premier előtt, hogy a legkülső, mangós réteg rá se került, azt oda kell képzelni) kókuszos, mandulalisztes dacquoise piskótával,  lime-os mousse-szal, középen ananászos, gyömbéres panna cottával, azon belül mangózselével.

Ez a félgömb olyan mint egy matrjoska baba, azt hiszed, belül már nincs semmi, aztán tessék, mindig előkerül egy eggyel kisebb meglepetés. 

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Ahogy a képek, úgy az ízek alapján sem kell félteni a hazai cukrászszakmát, és bár Pálfi Zsuzsannáék is látják a hibákat, túlzásnak érezték a Dining Guide szavait, szerintük a szakma összetettsége miatt lehet, hogy lassabban, de fejlődik az egyelőre nagyon széthúzó magyar desszertipar. A klasszikus vonalon van mit tanulnunk, lehetnek finomak a jól bevált retró torták, de sok helyen hiányzik az minőségi alapanyag. A Desszert Nekedben a tulajdonosok elmondása alapján olykor a torták bekerülési ára felel meg egy átlagos cuki eladási árainak. Nem olcsóak, viszont a gyümölcs gyümölcsből van, a vanília meg rúdból aroma helyett. Borszéki-Ékes Beatrix és Pálfi Zsuzsanna műhelyében lehet, hogy külalakra és technikailag minden francia, de ott vannak a magyar ízek is, csak kicsit kifordítva, könnyítve, elemeire bontva: isler, Rákóczi túrós, minden, ami kell.

Az olaszok lazán félkézzel lenyomják a krémest

Egy hely még nem bizonyíték a magyar édességek színvonalára, ahogy a Dining Guide összesítése sem tükrözi a pontos valóságot. Rengeteg olyan kisebb műhely létezik – az Édesemtől a Chouchou-ig –, ami nem felelt meg a kritériumnak, de biztos, hogy megér egy sétát. Mi most aszerint válogattunk, hogy legyen a Desszert Neked-es franciák mellett egy olasz rivális, luxus klasszikus, és hagyományos cukrászda is. Ott van például a szintén kiemelt Dolcissimo a Frankel Leó utcában, ami egy szempontból biztosan közelebb áll a magyar desszert-mentalitáshoz:

egyszerű, nincs itt semmi sallang. 

Az olasz édesség éppen olyan, mint a többi fogásuk: a házias, világhíres színvonalat hozzák elegancia nélkül. Az olasz sütik is gyönyörűek a maguk rusztikus módján, de hiába keressük az ezernyi rétegeket, az ízeken van a legnagyobb hangsúly. Davide Deligio cukrász több mint tíz éve él Magyarországon, és legalább annyira kötelező a cannolija (először szigorúan a sima ricottás), mint Gianni Annoni Pomo D’oro-s vagy a Ráday utcai Mamo fagyija.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

De a cannoli lehet bármilyen finom, nyilván sokkal kevesebb van belőle az országban, mint krémesből. A klasszikus magyar ízeknél pedig két lehetőségünk van: vagy a modern, szétszabdalt változatokra megyünk rá, vagy maradunk a nem kevésbé szuper, ősi formánál és receptnél. Utóbbinál a jól bevált történelmi cukrászdákat érdemes választani. Ott van a turistabarát, és alaposan túlértékelt Ruszwurm, a Szamos vagy a szintén top tízben ülő Fény utcai Auguszt, ami pont az a hely, ahol aztán nem érdemes kísérletezni. Az 1870 óta létező Augusztnak nem biztos, hogy feladata, hogy modern sütiket rakjon elénk, csak a krémeseket, islereket fejlessze tökélyre. És bár a krémes olyan volt, amilyennek az ember elvárja, mintha a Mammut mellett megrekedtek volna a múltban. Félő, ha ilyen iramban fejlődik a magyar cukrászat, a régi motorosoknak nem lesz esélyük komolyabb szintugrás nélkül labdába rúgni.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Hogy ez a szintugrás mit jelent, azt a Gerbeaud-n tökéletesen le lehet ellenőrizni. Igen, nekik könnyű, 157 éves múlttal rendelkező kávéház tövében a már két Michelin-csillagos Onyxszal, ahol még a pofonegyszerű macskanyelv is jobban mutat. De nincs mit tenni, még úgy is megnyerte a klasszikusok versenyét a Vörösmarty tér, hogy messze a legdrágább cukrászdáról van szó. Az elviteles 50 százalékos kedvezménnyel is ezer forint felett mozognak a torták, viszont megkockáztatom, hogy ilyen finom zserbót egy nagymama se csinál (én a nagynénémtől és az amúgy világbajnok zserbójától kérnék ezúton is bocsánatot). Így néz ki egy teljes áron 2250 forintos szelet (mi a feléért vittük el, a szökőkútnál ugyanolyan finom). A legnagyobb dobos-rajongók pedig szintén megkapják azt a maximális színvonalat, amit a dobokból (a kemény karamell a tetején) ki lehet hozni. Fontos, hogy megmaradjanak ezek a helyek, mert ha a fine dining és a streetfood forradalmát nézzük, már csak elemeiben láthatjuk viszont a hagyományos recepteket, egy újlipóti vagy országos hírű vidéki hely sem fog szokványos Esterházy-tortával nyitni,  a régi cukikon óriási a felelősség.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Mennyi az annyi?

A Desszert Nekedben ezer forintot kell átlagosan számolni egy komolyabb tortára, de aki csak a kávé mellé kóstolna egyet, annak érdemes a száz forintért kapható teasütit választania. A Dolcissimában ennél kicsit barátibbak az árak, ha a süteményekről van szó. Egy rumbabáért és egy nagy cannoliért összesen 1020 forintot fizettünk. Az Augusztban már különválasztják, hogy ott esszük-e meg a desszerteket vagy sem. Ha igen, akkor rá kell fizetni, és egy krémes 500 helyett 700 forint. Arra készüljön, hogy a Fény utcában nem lehet kártyával fizetni. A Gerbeaud-nál szintén olcsóbb, ha elvitelre kérjük, 50 százalékos kedvezménnyel lehet megkóstolni a kínálatot, ha nem bent ülünk le. A dobostorta és a Gerbeaud szelet is 2250 forintba kerül a rendes áron, de mi a feléért hoztuk el.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


MÉDIAAJÁNLAT - BANNERHIRDETÉS