ked. aug 20th, 2019

Saját kupakjuk szennyezi az ásványvizeket

Amikor a műanyag felfedezése, majd az 1930-as, 1940-es években induló tömeggyártása új, beláthatatlan távlatokat nyitott az egész emberiség előtt, még senki nem foglalkozott a következményekkel. Meg később sem. Tudósok és – munkájukra alapozva – számos civil szervezet évtizedek óta kongatja a vészharangot, hogy a természetes úton csak évszázadok, akár évezredek alatt lebomló anyagok veszélyes környezeti terhelést jelentenek.

Ma már elterjedt ugyan az újrahasznosítás, de ez csak csepp a tengerben, ha azt nézzük, évente 300 millió tonna műanyagot gyártunk, reciklikálásuk mértéke pedig még mindig meglehetősen alacsony.

Az első és második pofon: műanyagsziget és halál

Hiába a sok figyelmeztetés, a közvéleményt nehéz tudományos eredményekkel és jövőre vonatkozó sötét jóslatokkal befolyásolni akkor, ha a másik oldal a mértéktelen fogyasztást kínálja. Aztán jött az első pofon. 1988-ban az áramlatok összesodorta műanyagokból álló szemétszigetet fedeztek fel a Csendes-óceán északi részén, majd 2017-ben egy másikat az óceán déli területén. Egyes becslések szerint 2050-re több műanyag szemét lesz tengereinkben, mint hal.

A két szemétsziget területe ma összesen 6 millió négyzetkilométer, ami 1,3-szor méretesebb az Európai Uniónál, 60 Magyarország férne el rajta.

A Bangladeshi boy collecting plastic bottles from garbage near kamrangirchar, Dhaka on Monday, December 11, 2017.  (Photo by Syed Mahamudur Rahman/NurPhoto)
Fotó: Syed Mahamudur Rahman/NurPhoto

A második, sokakat megérintő üzenetet a természet küldte: mind több hír érkezik a lenyelt műanyagdarabok miatt elpusztult halakról, vízi madarakról és tengeri hüllőkről, emlősökről. Legutóbb egy 10 méter hosszú, hat tonnás bálna pusztulása borzolta a kedélyeket miután kiderült, halálát 29 kilogrammnyi lenyelt műanyag okozta.

A sperm whale, physeter macrocephalus, underwater off Sri Lanka's east coast

29 kilogramm műanyagot találtak az elpusztult bálna gyomrában

Az állat valószínűleg a hatalmas mennyiségű műanyag lenyelésébe halt bele.

A gyomros: minket sem kímél

Harmadikként az emberiség kapott gyomrost azzal, hogy tengeri élőlények fogyasztásával a mi szervezetünk is bőven el van látva műanyaggal, és a csapból folyó víz is világszerte mikroműanyagokkal szennyezett. A legmegdöbbentőbbnek talán mégis egy közelmúltban végzett kutatás eredménye bizonyult. Kilenc ország 19 forrásából származó, 11 különböző márkához tartozó ásványvizét vizsgáltak a kutatók. Kiderült, hogy

a palackozott vizek 93 százaléka volt szennyezett műanyaggal

– a rácsodálkozást mértékét jelzi, hogy a WHO vizsgálatot indít, a részletekről itt írtunk.

Hogyan kerül az ásványvízbe?

Laikusként annyi elsőre is érthető, hogy rengeteg a hulladék, ha az állatok kupakokat, zacskókat, hálókat nyelnek, attól elpusztulnak, de: hogyan kerül műanyag a csapvízbe? Sőt, miként szennyeződhet a legtisztább forrás, az évezredekkel ezelőtt létrejött föld alatti vízkészlet? A rövid válasz sajnos most is ugyanaz, mint hasonló témákban mindig: az ember a hibás.

Amikor a víz műanyaggal történt szennyezéséről beszélünk, az úgynevezett mikroműanyagokról van szó, amire ugyan nincs általánosan elfogadott definíció, de a 0,5 mm-nél kisebb részecskéket értjük alatta. Ezek keletkezhetnek az eldobált műanyagok aprózódásával és közvetlenül az emberi tevékenység során

– mondja a 24.hu-nak Simon Gergely, a Greenpeace közép- és kelet-európai regionális vegyianyag-szakértője.

Az időjárás viszontagságainak kitett műanyag főleg a Napból érkező ultraviola sugarak miatt töredezik, aprózódik, a parányi szemcsék a csapadékkal – a szennyezés helyétől függetlenül – előbb vagy utóbb folyókban, patakokban, tavakban, tengerekben kötnek ki.

Budapest, 2017. június 23.
Palackozott ásványvizet osztanak az utasoknak a Déli pályaudvaron 2017. június 23-án. A hőségriadó miatt a MÁV vizet oszt három budapesti főpályaudvaron és a nagyobb vidéki vasútállomásokon is.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Képünk illusztráció
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A másik forrás még közvetlenebb emberi tevékenységhez köthető. Nagyon sok kozmetikai termék tartalmaz apró műanyagot, ezekkel fokozva dörzsölő, hámlasztó hatásukat, és amikor az ember lemossa az arcáról, a műanyag is megy a vizekbe. Komoly hatása van a műszálas ruháknak is, főleg a mostanában kapucnikra varrva nagyon divatos műszőrmékből töredezik le rengeteg műanyagrészecske mosás közben.

Mindenkit érint

A mikroműanyagokat tehát vízi élőlényeket fogyasztva megesszük, a csapvízzel megisszuk, de hogyan kerül a palackozott vizekbe, az tényleg kacifántos kérdés. Merthogy biztosat még nem lehet tudni, csupán a logikát hívhatjuk segítségül.

Az ásványvizekben leggyakrabban polipropilént találtak, ebből az anyagból készül a kupak. A mikroműanyagok feltehetően fizikai hatásra, a fel- és/vagy lecsavarásra nyíródnak a palackba. És hogy nem mindegyik termékben találtak szennyeződést arra utal, a jelenség gyártási technológiától függ

– magyarázza a szakértő.

Magyarán tisztának, érintetlennek tartott vízkészleteink tényleg azok, a szennyezés a gyártás során keletkezik, így ha rájövünk az okára, kiküszöbölhető.

Itt érdemes hozzátenni a történethez: nemcsak vizet árulnak műanyag kupakkal, hanem szinte az összes üdítőt, tejet, gyümölcslevet is.

A tesztben nem szerepeltek Európából származó ásványvizek, Magyarországon a csapvizet sem vizsgálták ebből a szempontból, tehát saját érintettségünkről nem tudunk mit mondani. Mivel azonban világméretű problémáról van szó, és a Duna mikroműanyag-hozamát ausztriai mérések alapján évi 1500 tonnára becslik, dőreség lenne azt hinni, megússzuk.

Veszélyes vegyületek

Végezetül adja magát a kérdés, mindez mennyire veszélyezteti az egészségünket? A polipropilén jelen tudásunk szerint ártalmatlan, de a vizekbe és az élőlények szervezetébe is kijuthatnak káros vegyületek a műanyagokból. A Laboratórium.hu cikke szerint ilyenek például a gyártás során használt toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok, mint a biszfenol-A, ftalátok és polibrómozott-difenil-éter égésgátlók.

Mindezen túl ezek az anyagok képesek felületükön megkötni a vizekben amúgy is jelen lévő szennyezőanyagokat, például policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH-ok), poliklórozott bifenileket, DDT-t, amelyek így koncentráltan jutnak az élőlények szervezetébe.

Mi lesz a következő nagy maflás környezetszennyezésünk jutalmaként? Talán kiderül, hogy még az infúzió csövéből, a szívószálból, minden velünk érintkező műanyagból mikrorészecskék vándorolnak testünkbe? Talán kimutatják a mikroműanyagok egészségünkre gyakorolt káros hatását? Egyetlen dologban lehetünk biztosak: egyre nagyobb és nagyobb árat kell fizetnünk Földünk rombolásáért.

Kiemelt fotó: Eko Siswono Toyudho/Anadolu Agency

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


MÉDIAAJÁNLAT - BANNERHIRDETÉS